Protokoll

Budapest, Radnóti Miklós Színház, december 14. 19:00

Az elsősorban költőként ismert Térey János versein, novelláin és verses regényein kívül az utóbbi években több színdarabbal is jelentkezett; leghíresebb ezek közül talán A Nibelung-lakópark. A Wagner-operaciklust kortárs közegbe helyező drámánál még konkrétabban reagál napjaink társadalmára legújabb színműve, a Protokoll, mellyel saját verses regényét alkalmazta színpadra.

A darab főhőse Mátrai Ágoston, a Külügyminisztérium protokollfőnőke, akinek hiába van meg mindene (karrier, nők, barátok), váratlanul mégis összeomlik. Protokollos létére egyszer csak kicsúszik kezéből az irányítás és csak sodródik. Megpróbálja összeszedni magát, ám egyáltalán nem biztos, hogy ez még lehetséges. A Protokoll főbb szerepeiben a legjobbakat találjuk Csányi Sándortól kezdve Fekete Ernőn át Szervét Tiborig és Lukáts Andorig.

Protokoll

Budapest, Radnóti Miklós Színház, december 22. 19:00

Az elsősorban költőként ismert Térey János versein, novelláin és verses regényein kívül az utóbbi években több színdarabbal is jelentkezett; leghíresebb ezek közül talán A Nibelung-lakópark. A Wagner-operaciklust kortárs közegbe helyező drámánál még konkrétabban reagál napjaink társadalmára legújabb színműve, a Protokoll, mellyel saját verses regényét alkalmazta színpadra.

A darab főhőse Mátrai Ágoston, a Külügyminisztérium protokollfőnőke, akinek hiába van meg mindene (karrier, nők, barátok), váratlanul mégis összeomlik. Protokollos létére egyszer csak kicsúszik kezéből az irányítás és csak sodródik. Megpróbálja összeszedni magát, ám egyáltalán nem biztos, hogy ez még lehetséges. A Protokoll főbb szerepeiben a legjobbakat találjuk Csányi Sándortól kezdve Fekete Ernőn át Szervét Tiborig és Lukáts Andorig.

Protokoll

Budapest, Radnóti Miklós Színház, november 26. 19:00

Az elsősorban költőként ismert Térey János versein, novelláin és verses regényein kívül az utóbbi években több színdarabbal is jelentkezett; leghíresebb ezek közül talán A Nibelung-lakópark. A Wagner-operaciklust kortárs közegbe helyező drámánál még konkrétabban reagál napjaink társadalmára legújabb színműve, a Protokoll, mellyel saját verses regényét alkalmazta színpadra.

A darab főhőse Mátrai Ágoston, a Külügyminisztérium protokollfőnőke, akinek hiába van meg mindene (karrier, nők, barátok), váratlanul mégis összeomlik. Protokollos létére egyszer csak kicsúszik kezéből az irányítás és csak sodródik. Megpróbálja összeszedni magát, ám egyáltalán nem biztos, hogy ez még lehetséges. A Protokoll főbb szerepeiben a legjobbakat találjuk Csányi Sándortól kezdve Fekete Ernőn át Szervét Tiborig és Lukáts Andorig.

Vidnyánszky Attila

A rendezővel kapcsolatos hírek, események: kattintson ide

Kossuth-díj (2011), Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt (2005), Jászai Mari-díj (2002)

Eddigi pályafutása alatt több mint 60 előadást rendezett 20 színházban, többek között a Kijevi Orosz Nemzeti Színházban (Leszja Ukrainka Színház), a budapesti Nemzeti Színházban, a Pesti Magyar Színházban, az Új Színházban, a Magyar Állami Operaházban illetve a debreceni Csokonai Színházban, valamint Szlovákiában, Szerbiában, Horvátországban.

„Egyik legnagyobb szakmai eredményemnek magát a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház létrehozását, működtetését, létét tekintem. Szinte a semmiből, hihetetlenül nehéz körülmények között, az odaadó társulattal közösen nemzetközileg is elismert műhelyt sikerült létrehoznunk, amely Európa 15 országának fesztiválján lépett fel, több mint 40 díjat mondhat magáénak. Nagy megtiszteltetés volt 2001-ben részt venni a III. Színházi Olimpián Moszkvában, és többször is meghívást kapni Anatolij Vasziljev moszkvai színházba.”

Adatlapja:

1964-ben született Beregszászon (Ukrajna, Beregovo)

1985-ben szerez bölcsészdiplomát az Ungvári Állami Egyetemen, majd 2 évig tanít történelmet és irodalmat a Nagymuzsalyi Középiskolában.

1992-ben diplomázik a kijevi Állami Karpenko-Karij Színház- és Filmművészeti Egyetem rendezői szakán, ahol 1990 és 1997 között színészmesterség tanárként is dolgozott.

1992-ben alapító igazgatója lesz a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színháznak, melynek 1993 óta művészeti vezetője, főrendezője is.

2004-től egy évig a Magyar Állami Operaház vezető rendezője.

2006-től a debreceni Csokonai Színház művészeti vezetője, 2007 áprilisától megbízott igazgatója, 2009 márciusától igazgatója

2008–2010 között a szegedi Mezzo, majd Armel Operaverseny és Fesztivál művészeti igazgatója

Rendezései a Csonokai Színházban:

2012

Madách Imre: Az ember tragédiája (Debreceni Csokonai Színház)

2011

Szarka Tamás: Mária (Debreceni Csokonai Színház, FŐNIX Csarnok)

Pilinszky János - Földes László Hobo: Látja Isten, hogy állok a napon (Budapesti Kamaraszínház, Debreceni Csokonai Színház)

Háry János (Debreceni Csokonai Színház)

Albee: Peter és Jerry / Állatkerti történet (Thália Színház, Budapest)

PG Csoport–Jantyik Zsolt: Világvége szerelem (Debreceni Csokonai Színház)

Ludas Matyi (Debreceni Csokonai Színház)

2010

Zsukovszkij-Szénási-Lénárd: Mesés férfiak szárnyakkal (Debreceni Csokonai Színház)

Muszorgszkij: Borisz Godunov (Debreceni Csokonai Színház)

2009

Hobo: Circus Hungaricus (Budapesti Kamaraszínház – Tivoli/ Debreceni Csokonai Színház)

Borbély Szilárd: Halotti pompa (Debreceni Csokonai Színház)

Puccini: Turandot (Debreceni Csokonai Színház)

Tamási Áron: Énekes madár (Komáromi Jókai Színház)

2008

Móricz Zsigmond: Úri muri (Debreceni Csokonai Színház)

Földes László (Hobo): Csavargók tízparancsolata (Debreceni Csokonai Színház)

2007

Edmond Rostand: A sasfiók (Debreceni Csokonai Színház

Hobo: Csattanuga Csucsu (Debreceni Csokonai Színház)

Verdi: A végzet hatalma (Debreceni Csokonai Színház)

2006

Szőcs Géza: Liberté' 56 (Debreceni Csokonai Színház)

Rendezései a Kárpátaljai Megyei Drámai Színházban (Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház)

2009

W. Shakespeare: Ahogy tetszik

Földes László Hobo: Vadászat

2007

Szigligeti Ede: Liliomfi

Gogol: Háztűznéző

2005

Verebes Ernő: Sardaffass, a hímboszorkány

Örkény István: Tóték

2003

Anton P. Csehov: A három nővér

Juhász Ferenc: Szarvassá változott fiú

2002

Csokonai Vitéz Mihály: Karnyóné

2001

John Gay: Háromgarasos opera

Adam Mickiewicz: Ősök

2000

Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya

1999

Madách Imre: Az ember tragédiája

1997

Anton P. Csehov: Egyfelvonásosok

1996

T.S. Eliot: Gyilkosság a székesegyházban

John Ford: Kár, hogy kurva

1995

G. Boccaccio: Dekameron (Sólyompecsenye)

1994

Samuel Beckett: Godot-ra várva

Oscar Wilde: A boldog herceg

1993

Shakespeare: Szentivánéji álom

Brecht–Weill: Koldusopera

Illyés Gyula: Bál a pusztán

Rendezései más színházakban:

2011

Madách Imre: Az ember tragédiája (Szegedi Szabadtéri Játékok)

2007

Igor Stravinsky: A róka  (Magyar Állami Operaház)

2006

Wagner: A nürnbergi mesterdalnokok (Magyar Állami Operaház)

Line Knutzon: Közeleg az idő (Új Színház)

Polcz Alaine: Asszony a fronton (Új Színház)

2005

Shakespeare koszorú (Gyulai Várszínház)

Sosztakovics: Kisvárosi Lady Macbeth (Magyar Állami Operaház)

József Attila: Tudod, hogy nincs bocsánat (Új Színház)

2004

Leos Janácek: Jenufa (Magyar Állami Operaház)

Vadászat – A Hobo Blues Band dramatikus koncertje (Új Színház)

2003

Ballada a senki fiáról (Új Színház)

Bernard-Marie Koltés: Roberto Zucco (Új Színház)

Gogol–Vidnyászky: Az orr (Magyar Színház)

2002

Katona József : Bánk bán (Nemzeti Színház)

Mihail Bulgakov: Álszentek összeesküvése (Új Színház)

Az akasztottak balladája (Új színház)

2001

Georges Feydeau: Bolha a fülbe (Új Színház)

Shakespeare: Téli rege (Magyar Színház)

2000

Laclos-Vidnyánszky: Veszedelmes viszonyok (Várszínház, a Magyar Színház Kamaraszínháza)

1999

Hubay Miklós: Hová lett a rózsa lelke (NIZSINSZKI) (Nemzeti Színház)

Film

2007

A medve – Csehov egy felvonásosok TV-film

2006

Liberté' 56 – rendező

Hobo - Kötéltánc színes, magyar koncertfilm, 71 perc, 2006

Díjak:

1994 – Herszoneszi Játékok rendezői díja, Ukrajna – a „Szentivánéji álom" c. előadásért

1995 – Arany Oroszlán - díj – a „Godot-ra várva" c. előadásért, Lemberg, Ukrajna

1997 – Kontakt Fesztivál díja, Torun, Lengyelország – a „Gyilkosság a székesegyházban" c. előadásért

2000 – Teplánszky Katalin-díj, Kisvárda – társulatépítésért

2000 – Az év rendezője cím – Ukrajna

2002 – Fővárosi Önkormányzat legjobb rendezésért járó díj – az „Álszentek összeesküvése" c. előadásért

2002 – Ukrajna Érdemes Művésze

2002 – Jászai Mari-díj

Előadásai a Kisvárdai Fesztiválon 14 különböző díjat érdemeltek ki

2003 – a Kultúra Lovagjává választották

2004 – Kritikusok díja – Coltés: Roberto Zucco c. darabjának rendezéséért

2004 – Gundel-díj Janáĉek „Jenufa" című operájának rendezéséért

2005 – a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották

2005 – a Magyar Köztársasági Ezüst Érdemkeresztje

2006 – Nádasdy Kálmán-díj az operaművészet terén kifejtett munkásságáért

2007 – Magyar Művészetért díj

2009 – Meyerhold-díj – Moszkva

2011 – Kossuth-díj

2011 – Pécsi Országos Színházi Találkozó: a Mesés férfiak szárnyakkal című előadás a "Különleges látványvilágáért, a színházi eszközök komplex használatáért" kapott elismerést

Adomány gyűjtéssel indul az Operaház Fesztiválja

December 1-jén veszi kezdetét az Operaház 24 napig tartó, immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő szabadtéri ünnepvárása.

Az Operaház ajánlója:

December 1-jén 18 órakor ünnepélyes keretek közt nyílik meg a Diótörő Fesztivál, a Magyar Állami Operaház szabadtéri karácsonyváró programja, amely egybefonódik az Ökumenikus Segélyszervezet szeretet.éhség. adventi adománygyűjtő kampányával. Az Operaház standján ismét a dalszínház igazgatói, operaénekesei és balettművészei segédkeznek a forró italok árusításában, jelenlétükkel ösztönözve a klasszikus műfaj iránt érdeklődők és az Operaház vendégeinek adakozó kedvét. A bevétel az Ökumenikus Segélyszervezeten keresztül rászoruló gyermekek és családok javára gyűlik.

A forró nedü és forralt bor kimérésben a nyitónapon a Magyar Nemzeti Balett hamarosan A diótörőben debütáló japán szólistája, Nakamura Shoko és Diótörő hercege: Leblanc Gergely árusít, a további estéken az együttes más szólistáival és a dalszínház vezető operaénekeseivel is találkozhat a közönség. A művész-résztvevők teljes névsora és árusítási napjaik az Operaház weboldalán olvashatók hamarosan.

Fotó: lisys.hu

Ismét láthatók a Diótörő Fesztivál városi díszletei: a házikók és az immár több mint hatvanéves Diótörő mesealakjait megjelenítő különleges hirdetőoszlopok, amelyek az Operaház előtt hívják fel a járókelők figyelmét a rendezvényre. A hatalmas szobrokat az Opera szcenikai műhelyének szobrász- és festőművészei alkották meg, az eredeti babák és a táncos figurák belső világítású, átlátszó oszlopokban csodálhatók meg. A tea- és forralt borkimérés hangulatát az Opera Hajós utcai Szfinx teraszán fellépő kórusok zenei kínálata teszi emelkedetté.

A Magyar Állami Operaház Énekkara és Gyermekkara mellé még tizenhat kórus jelentkezett, hogy dalolással tegyék emlékezetessé az ünnepvárást. A látogatók azonban – idén először – kézzel fogható emléket is hazavihetnek a Diótörő Fesztiválról: a Szfinx mellett családi fotót készíttethetnek az Aranyecset című balett egyik díszletelemében: egy hatalmas szánban, amelyet december 6-án számos ajándékkal a Mikulás is meglátogat.

A fesztivál programjai minden nap 14-től 20 óráig várják a vendégeket, december 1-jén 18 órakor Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója, Solymosi Tamás balettigazgató és Halász Péter mb. főzeneigazgató, valamint Lehel László, az Ökumenikus Segélyszervezet elnök-igazgatója nyitja meg az eseménysorozatot.


A Diótörő Fesztivál további programjai:

Az Opera advent második felében hagyományosan külön műsort rendez testi fogyatékkal élő, vagy szociálisan rászoruló gyermekeknek Kiskarácsony az Operaházban címmel. Idén, december 12-én több előadással, matinéval és koradélutáni kiadással is készül a társulat. Részletek hangoznak el A varázsfuvola, a Jancsi és Juliska című operákból, A diótörő című balettből, a gyerekek élvezhetik Vivaldi és Leopold Mozart telet idéző muzsikáját, találkozhatnak a Ház gyermek művészeivel, sőt még együtt is énekelhetnek velük. A végén kis ajándékkal a zsebükben, és sok muzsikával a szívükben kelnek útra, a mielőbbi viszontlátás reményben. Házigazda: Szvétek László operaénekes.

December 16-án a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara, az Opera együttese ad karácsonyi hangversenyt, másnap, 17-én Operakarácsony címmel ismétlődik a zenei program. Az est különlegessége, hogy Pedro Halffter Grand canaria harangjai című saját szerzeményét is dirigálja az Opera színpadán. A koncerten felcsendül még Rodrigo: Concerto Aranjuez, Falla: Tánc a La vida breve című operából és A háromszögletű kalap - szvit. Közreműködik: Csáki András, a fiatal magyar gitáros nemzedék egyik meghatározó tagja.

Diótörő (fotó: Mezey Béla, opera.hu)

A diótörő – színpadon az örök közönségkedvenc

Az Operaház téli műsorkínálatának immár több mint hatvan éve legkedveltebb előadása A diótörő. A mesés karácsonyi balettet Csajkovszkij zenéjére Vaszilij Vajnonen koreografálta. Darabját 1934-ben, Galina Ulanovával a főszerepben, a leningrádi Kirov Színház balett-társulata mutatta be – e változat jutott el a Magyar Állami Operaházba, 1950-ben. A koreográfia azóta sikerrel szerepel a repertoáron, ehhez azonban jelentősen hozzájárultak Oláh Gusztáv jelmez- és díszlettervei. Az idei sorozatban 25 alkalommal kerül színre a darab a Magyar Nemzeti Balett társulatával, valamennyi vezető szólistájával - köztük az idei Étoile, Aliya Tanikpayeva -, a gyermekszerepekben a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékeivel.

December 20-án debütál Magyarországon a Nemzeti Balett újonnan szerződött első magántáncosnője, Nakamura Shoko, aki Leblanc Gergely partnereként lép színre Mária hercegnőként. A japán balerina a Berlini Állami Balett társulatát és ottani szólókarrierjét cserélte a budapesti színpadra, emellett azonban, ahogyan 2005 óta, továbbra is marad a tokiói K-Ballet Company első vendégművésze, valamint balettgálák sztárvendége szülőhazájában és az Egyesült Államokban. A december 22-ei előadáson Nakamura Shoko alakítását láthatja az a húsz árva gyermek is, akik Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel érkeznek az Operába.

December 24-én délelőtt harmadik alkalommal rendezi meg az Operaház a Diótörő-gálamatinét, vezényel Halász Péter.

Nakamura Shoko (fotó: Berliner Staatsbalett)

Eközben az Erkelben: Nabucco

A novemberben újranyitott Erkel Színházban a legnépszerűbb nagyoperák váltják egymást. A decemberi ünnepváró meglepetés Verdi Nabuccója, megújult szereposztásban. Abigél szerepében a külföldi színpadokról hazatérő Boross Csilla lép színpadra. A címszerepet ismét Kálmándi Mihály, az idei évad Kamaraénekesének tolmácsolásában hallhatja a közönség, főpapként Palerdi András debütál. Ismét a karmesteri dobogón üdvözölhetjük a nemzetközi hírű Moshe Atzmont, aki 2009-ben e darabbal mutatkozott be Magyarországon. Két előadásra érkezik ismét Budapestre, ám ezúttal a hatalmas befogadóképességű Erkel Színház páratlan akusztikájú auditóriumában szólalhat meg keze alatt a mű 19-én és 21-én. A további négy előadást Dénes István vezényli.


Karácsonyi Összművészet

Két operaénekes kötetlen talk-showja a patinás Székely Bertalan teremben. Hogy mitől Összművészet? Bátori Éva szopránénekesnő kérdez és énekel, meghívott pályatársa pedig mindig olyan művész, aki egyéb területen is kibontakoztatja tehetségét. Erről szól a találkozás muzsikával, kávéval és süteménnyel. „Sok énekművész van, ki a művészet komplexitását kutatva ecset, penna, vagy mondjuk agyag után nyúl. Nagy örömmel mutatok be olyan operaénekeseket, akik életük folyamán több, paralell futó úton közlekednek" - mondta Bátori Éva. December 21-én 16 órától Kasza Katalin, az Opera korszakos szopránja, az örök Judit, nemzetközi hírű Wagner-énekes lesz a vendége, aki az operaszínpadról visszavonulva saját verseivel lepte meg közönségét.


Bohémélet - a tél örök slágere

Az operarajongó közönség egyik legkedveltebb előadása a Bohémélet. A kis varrólány szerelmi története és tragédiája, amely 1937 óta Oláh Gusztáv mesés díszleteiben elevenedik meg az Operaházban, a bemutató, 1905 óta 1078 alkalommal kápráztatta el a közönséget. A december 8-án induló sorozat felvonultatja az Operaház vezető énekeseit: az idei Kamaraénekes, Fekete Attila mellett színpadra lép többek közt Bretz Gábor, Szegedi Csaba, Molnár Levente és Cser Krisztián, a női főszerepet pedig Fodor Gabriella és Létay Kiss Gabriella mellett a karácsonyi előadűsokban (21-én, 25-én és 27-én) világhírű szopránunk, Rost Andrea énekli a neves olasz tenor, Giorgio Berrugi parnereként. Puccini remekét január közepéig tizenkét alkalommal láthatja a közönség. A karmesteri dobogón először Carlo Montanaro, a varsói operaház főzeneigazgatója áll, aki Tokiótól Tel Avivig, Bilbaótól Berlinig szinte minden jelentős operaház visszatérő vendége, vezényelt a Milánói Scalában, a Kanadai Operaházban,Coloradóban, Németországban és Amerikában. Az olasz dirigenst Kesselyák Gergely, Kovács János, majd Halász Péter követi a pulpituson.


Szilveszterkor Éjszakai Denevér

Az Opera 20:30-kor induló előadásának második felvonásába meglepetés-gálát épít közismert magyar művészekkel, a harmadik rész ittas börtönőre, Frosch jelmezét pedig Reviczky Gábor ölti magára – csak ezen az éjszakán! Lesz továbbá pezsgő, tűzijáték az Andrássy úton és közös éneklés ugyanott: Erkel Bánk bánjának bordalával, a nézőkkel, az Opera művészeivel és munkatársaival mintegy ezerötszázan köszöntik együtt az újévet az Opera előtti járdaszakaszon, az előadást követően.

Ég a lélek, roppan a szív

Kezdetben unom, aztán elkezd érdekelni. Egy kicsit. Később nagyon. Végül már-már élvezem. Aztán már nagyon nem. Mert fáj. Úgy a kétharmadától, vagy tán kicsit korábban, nagyon fáj. Kívül, belül. Nem az előadás, azzal semmi baj, sőt.
 
Csak ez az egész. Egyre jobban emel a crescendo, minden hanghangszer megszólal a szimfóniában, összeolvad a kín, egyetemessé válik a fájdalom, és ennyi. A lehetetlen megtörtént, a csoda már másnap reggel elmarad. Mert semmi sem változik.

Himnikus élmény fogja el azt, aki feláll a miskolci társulat Úri muri előadása után, és belefeledkezik a tapsorkánba. Ritkán van része ilyen csodában nézőnek és színésznek; gyakrabban lehetne, persze, mint gondolnánk, de ehhez azért különleges konstellációknak kell együtt állniuk. Mert hát Móricz darabja nem mai keltezésű; amúgy sem szaladgál túl sok Móricz-utód a direktorok kegyeit keresve; erős társulat is akadt, korábban is, amely magára próbálhatta volna a szövegkönyvet. Nézzük, megy-e, lássuk, tudjuk-e, próbáljuk meg, akarjuk-e, merjük-e, kérdezhették volna egymástól, önmaguktól. Mert apropó, na, az volt. Eddig is. Azokban élünk, folyamatos apropókban, a Millennium óta, amikor is Móricz időkeretbe helyezte darabját. Persze, kicsit később írta, épp annyival, hogy az időkeret is elveszítse eredeti apropóját, pontosabban felmutasson valami hasonlót.

Rébusz, igen, amit mondtam, s amit Keszég László, a miskolci bemutató rendezője nagyon pontosan csomagol be és ki előttünk. Úgy, ahogy kell. Ha csak arra figyelünk, amit mond, hogy ez egy szerelmi háromszög drámája, akkor szépen el is bíbelődhetünk azzal. Jogos-e megcsalni egy olyan asszonyt, aki másfél évig be sem teszi a lábát férje álmokat hajszoló „kertmagyarországi” tanyájára; s kell-e éppen egy a számítás körmeit még csak próbálgató „okos” lányt magához emelnie? Ha senki, hát miért értené meg őt épp egy olyan lélek, amelynek feltett szándéka az innen való elmenekülés? Mondom, lehet megmaradni ezen a szinten, de Keszég azért szép trambulinokat ad nekünk már az elején, amikor még kicsit fásultabban figyeljük a cselekményt. A kocsma asztalait, s mögöttük a földhözragadtan úri ország szánalmas ügyeskedéseit. A korrupt földmérő, aki alkut köt a kisbirtokossal, mindegy, mire, mert lehetne az bármilyen terepmunka, Zalán futásától Fejér megyéig, a lényeg az ügyeskedés. A mérnök leosztja a helyi gazdának, leszedve a maga hasznát, az alvállalkozó meg tovább adja a munkát, akik valóban elvégzik, éhbérért kénytelenek megcsinálni; csak itt, ebben a csiki-csukiban kirajzolódik a korrupciókompatibilis ország minden korban érvényes – amúgy elég darabos – technikája. Darabos, mert hát előre tudjuk: ahogy olcsó húsnak híg a leve, úgy s ezért a sok kéz között átfutó munkának épp a lényege, a tartóssága fog elvészni.

De ha tartós, ki fog akkor pénzt keresni a javításon? Az ilyen-olyan módszerváltásokon? Ülünk hát mi is abban a kocsmában, a szélesebb, nézőtéri oldalán, nézzük a tempósan lecsorgó söröket, borokat, megismerjük a szereplőket, akik majd béhelyeznek egy-egy részletet az előadásba, de most még lassan folydogál minden. De miért haladna gyorsabban, miért menne tempósabban? Itt? Ugyan. Nézzük hát, mondom, pár perc után talán ki is mentünk volna, de valami elkezd működni, ott is, bennünk is, a szituációk egyre élesebbek, a dialógusok feszesebbek, a karakterek kezdenek kifordulni önmagukból, vagy inkább előtűnik valódi énjük; a parasztgőg, az úrhatnámság, az a fajta carpe diem, ami, ha barbárokként követjük, magunk sem válhatunk másokká. Crescendo és fortissimo, nem tudok szabadulni e két szótól, mert valahogy ezt érzem találónak, ezek motoszkálnak bennem, miközben nézem a lassan épülő, majd egyre gyorsabb tempóban felszökő káromkodás-katedrálist, hát ez emelkedik itt, bólintok, Keszég megépítette azt a bizonyos katedrálist, közös káromkodásainkból.

Még a hangszerek is így rendeződnek el. Zayzon Zsolt (Szakhmáry Zoltán) minden szempontból kilóg a sorból. Vékony, inas, csöndes, a maga módján elfogadja azt a közösséget, ahová elvetődött, de annyira csak, hogy ne nézzék ki, ne nehezítsék az életét. Túl akarja nőni őket, felülemelkedni rajtuk, ám arra mindenki csak legyint egyet; megisszák a borát, ráerőszakolják mulatságaikat, kihasználják. Különbözik tőlük, látjuk, halljuk, testalkatától kezdve szókincsén át. Megértjük, hogy itt belőle falkavezér nem lehet; minél pontosabban festi le a közös pusztulás képét, annál biztosabbá válik saját, egyéni önpusztítás-kényszere. A szerelem, amelybe menekül, csak oly illúzió, ezt mindenki tudja, ő is, a lány is, a gazdasszony is, csak a feleség nem. Vagy hát dehogynem, ám rá is vár az előre megírt, sztereotip szerepkényszer; egy olyan méltóságot veszít el, amelynek megóvásáért addig semmit sem tett. Elutasította férje álmait a jövőről, s most becsapva érzi magát, mert azokat az álmokat hát miért értette volna meg egy parasztlány? Művi, hamis, úri murizálás ez is; Fabók Mariann (Rhédey Eszter) és Lovas Rozi (Rozika) grammot sem veszítve töltik ki a maguk karakterét, tökéletesen.

A gazdák – ilyenek. Olyanok. Hektárt hektár mellé nemzedékek sora alatt összegürcölt parasztok. Valódi nagybirtokos nincs közöttük, ha volt is, az a föld már elveszett, vagy másé, vagy ő műveli még, haszonbérben, esetleg rég ugar az csak, megkötve rá a vasútvonal-zsebszerződés. Ha művelik is, a hasznot elviszik a váltók, az életmód, a közöny. S az a tespedtség, amely felhorkan, vérig sértve, amikor az arcába vágják: igyatok hát báró Haynau és gróf Karaffa egészségére, a magyarélet legvadabb sebeinek kiosztóira, igyatok, parasztok. No, ez vért kíván, vagy hát csak feszültséget oldó vad verekedést, ölre hát, majd, megcsendesedvén definíciót lel a világ. „Mi a magyar szabadság? Az, hogy mindenki úr. Mindenki úr ebben a kis országban. Hát vigyétek be a gulyásleginyt a városba, s tegyétek meg utcaseprőnek! Akkor igen, akkor lármázhattok arról, hogy nem egíszsíges az ilete. Szociális bajok vagynak. De az istenit, a pusztai gulyás ippen olyan úr, mint a törzsfőnök vót ezelőtt egyezer esztendőkkel, amék a fejedelmek alatt itt tanyázott … Lehetetlen a mai berendezkedés mellett. Nézze, Szakhmáry úr, mi a mai berendezkedés. Az, hogy egy korcs feudális alapon nyugszik az élet. A föld egy aránylag kis töredék kezében van, amely így is megél... Ünnepelni a millenniumot. Itt vagyunk ezer esztendő óta. De mit jelent ez az „itt vagyunk”?... Azt jelenti, hogy a földbirtokosé a föld, s a munkásé a munka. Itt az elébb azt kiáltották, hogy „egyenlőség, testvériség, szabadság”. Hát ez mit jelent? Ez Magyar-országon azt jelenti, hogy egyenlő testvéri, szabad érzéssel nyugodjon bele mindenki abba, hogy minden maradjon a régiben. A nincstelen nyugodjon bele, hogy neki semmije nincs, a gazdag nyugodjon bele, hogy neki mindene van. Vagy talán azt jelenti, hogy a semmitlen földet kap a valamivel bírókéból?”

Hát ebbe zuhan bele Szakhmáry, aki, persze, próbál legalább szerelmet hazudni magának, ha már a feleségét nem érdeklik az álmai, akkor talán azt a kislányt, aki olyan szépen álmodik maga is; de hát miről? Az első vigéccel elmegy a nagyvárosba – a maga módján ő is gazdag akar lenni. Ebbe zuhan bele Zoltán, az örökös teszetoszaságba, mondjuk ki, böszmeségekbe, apró kis csalásokba, kupeckedésekbe, amelyek mindig elárulnak valamit abból a nagyra hivatott országból, ami, persze, van, de ez a kis darabka, épp ez, miért hiányozna abból? Nézzük a színészeket, ámultan, mennyire ott vannak, Gáspár Tibor (Csörgheő Csuli), naprakészen számító, hideg, ravasz karakter. Nagyon pontosan tudja: mitől döglik (be) a csízió. Szépen át is veszi az irányítást, mindig, amikor kell; amikor, akár egy véletlen meghökkenés folytán, hirtelen átcsapna valakin a belejózanodás. De hát kin? Itt a kín: hogyan emeljünk ki bárkit egy sokszereplős darabból, s pláne miért hagynánk ki bárkit is? Szatmári Györgyöt emeljük ki? Szegedi Dezsőt? Fritz Attilát? Mindenki tökéletes, na, jó, Fritz (Wagner szerepében) talán valóban kiemelkedőbb játékos. Hiszen neki nagyon precízen be kell mutatnia a naiv és az ál-naiv karakterek közötti mezsgyéket, a lelkes kultúraközvetítőt, aki érzi, hogy átverés áldozata, mégis megpróbálja a lehetetlent; hogy végül, ha másban nem, hát az ivás szorgalmában váljon méltóvá a vidék uraságaihoz. Ez is, de minden a helyén van ebben a szimfóniában; s végül valódi katarzist kapunk. 

Már csak azt kellene eldönteni: mikor is játszódik a miskolciak előadása? Én azt nem tudom, s hogy miért nem, az már egy másik történet. Lesz.