A Magyar Színházat 1897-ben építették a XIX. század hagyományos stílusában, Láng Adolf építész tervei szerint. A Rákosi-Beöthy család vezetésével alapított színház 1897. október 16-án tartotta első előadását az akkor még külvárosinak számító városrészben, az Izabella, ma Hevesi Sándor téren. A két emelet magasságba szökő nézőtér befogadóképessége 996 fő volt.
A Magyar Színház első korszakában legfőképpen operetteket játszott, majd fokozatosan, tíz év fennállás után komoly prózai színházzá alakult. Beöthy László második igazgatói korszakában, 1907−1918 között már magyar és külföldi kortárs drámák és klasszikusok alkották műsorát, amelyek játszására meghitt nézőtere kiváltképp alkalmassá tette.
1914-ben a színházat Vágó László építész építette át. Új előcsarnok épült, s a nézőtér férőhelyeit ügyes átrendezéssel jóval ezer fölé növelték. 1945-ig igazgatói voltak: Faludi Jenő, Bródy István, Relle Pál, Pünkösti Andor, Bárdos Artúr, majd Wertheimer Elemér és Bródy Pál.
E korszakának legnevesebb rendezői: Márkus László, Vajda László, Hevesi Sándor, Lóránt Vilmos és Vaszary János. 1945−48 között egymást gyorsan váltó igazgatói Both Béla, Sárosi Ferenc, Gáspár Margit voltak. Az államosításokig változatlanul magánszínházként működött. 1947−51 között a Nemzeti Színház kamaraszínháza, majd 1951−61 között a Madách Színház, 1962−64 között a Petőfi Színház otthona volt.
A Hevesi Sándor téren álló színház mai arculatát 1964−66-ban nyerte el, amikor átépítették Azbej Sándor tervei szerint − a Nemzeti Színház Blaha Lujza téren álló épületének a metróépítkezésekre való hivatkozással történt felrobbantása miatt − a társulat ideiglenes hajlékának.
Az épület igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Természetesen a régi öltözőket is korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek.
Az épület igen nagy átalakításon ment keresztül. A régi színházat egészen a vasfüggönyig elbontották, sok helyen csak a tartófalak maradtak a helyükön. Az épület két új szinttel magasabb lett, és a tér felé is 8 méterrel terjeszkedve, jóval nagyobb alapterületűvé vált. Ezáltal lehetőség nyílt egy impozáns előcsarnok kialakítására és a színház műhelyeinek, jelmez-, és bútortárainak elhelyezésére. A színpadot is megnövelték, s új nézőteret alakítottak ki rejtett világítással, akusztikai plafonnal. Természetesen a régi öltözőket is korszerűsítették, és tíz újabbat is építettek.
Az új épület zsolnai pirogránitból készült, 757 elemből álló dombormű homlokzata Illés Gyula szobrászművész munkája. Az előcsarnokban Barcsay Jenő szobrászművész nagyméretű mozaikképe fogadja a nézőket, görög kórus képzetét keltő asszonyalakjaival. A színésztársalgót díszítő intarziás falikép Szinte Gábor festőművész, díszlettervező alkotása. A színház befogadóképessége az átépítés után 756 fő volt, ma 665 fő. (A földszinten 374, az erkélyen az oldalpáholyokkal együtt 291 néző foglalhat helyet.) Az épület stúdiószínháztermét, a Sinkovits Imre Színpadot 2001-ben alakították ki a korábbi háziszínpad átépítésével, amelynek befogadóképessége 96 fő.
A Magyar Színház 1897-ben épült, többször is átalakított épületében tehát 1966−2000 között a Nemzeti Színház társulata játszott. Igazgatói ezen időszak alatt Both Béla, Marton Endre, Nagy Péter, Sziládi János, Malonyai Dezső, Csiszár Imre, Ablonczy László, Iglódi István voltak. Repertoárja a magyar és világirodalom klasszikus és kortárs remekműveiből állt. Művészeti vezetői és rendezői Major
Tamás, Marton Endre, Egri István, Székely Gábor, Zsámbéki Gábor, Ascher
Tamás, Csiszár Imre, Vámos László, Kerényi Imre, Sík Ferenc, Iglódi
István, Ivánka Csaba, Bodolay Géza, Szurdi Miklós voltak.
2000-től a Pesti Magyar Színház játszik a sokat megélt falak között,
amelynek társulata változatlanul a régi Nemzeti Színház hagyományain
nevelkedő és azt őrző művészekből áll. A színház igazgató-főrendezője
egy évtizeden át Iglódi István volt, rendezői ezen időszak alatt: Csiszár Imre, Vidnyánszky Attila, Pinczés István, Guelmino Sándor, vendégrendezői: Berényi Gábor, Bruck János, Czeizel Gábor, Szergej Maszlobojcsikov, Vándorfi László voltak. 2010-től újabb korszak kezdődött a társulat életében. A színház igazgatója Őze Áron, művészeti igazgatója Guelmino Sándor lett.
Hosszú, szövevényes története alatt a Magyar Színház épületében a magyar színésztársadalom legnagyobb alakjai játszottak. Az imponáló névsort Bajor Gizi, Blaha Lujza, Beregi Oszkár, Csortos Gyula említésével kezdhetjük, s hasonló nagyságrendű művészek szinte végtelen sora követi őket: Jászai
Mari, Ódry Árpád, Törzs Jenő, Tímár József, Tőkés Anna, Soós Imre,
Somlay Artúr, Dajka Margit, Sulyok Mária, Pécsi Sándor, Kiss Manyi,
Gábor Miklós, Gobbi Hilda, Básti Lajos, Lukács Margit, Tolnay Klári,
Makláry János, Balázs Samu, Ruttkai Éva, Kálmán György, Bessenyi Ferenc,
Váradi Hédi, Őze Lajos, Sinkovits Imre, Agárdy Gábor...
Ez már azonban egy másik történet.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése