Kóbor csillag ősbemutató a Csokonai Színházban

Zenés színpadi játék készül a Csokonai Színházban Antoine de Saint-Exupéry élete és művei alapján. „Amit gyűjtöttél, az nem készlet az életre, hanem méz a méheknek az örökkévalóság telére" - ilyen szép mondatokat idézhetünk Antoine de Saint-Exupéry töredékekben az utókorra maradt, bölcseleti jellegű Citadella címen jelent meg művéből, amely a zenés játék egyik forrása.

Antoine de Saint-Exupéry a legtöbben A kis herceg alkotójaként ismerik. Sokan azt is tudják róla, hogy pilóta volt és repülős könyveket írt, például Az ember földjét meg az Éjszakai repülést.

Életét mindig is legenda övezte. Az ÍRÓ és PILÓTA, aki civil biztonságát és alkotói nyugalmát is feladta azért, hogy a hazájáért harcoljon. Évekkel 1944. július 31-i eltűnése után sokan tudni vélték, hogy valójában nem halt meg: felderítő gépét ügyesen elrejtette a svájci hegyek között, és félrevonultan a világtól, egy kis hegyi kunyhóban csak az alkotásnak él, tán egészen a mai napig...

Gyermek- és fiatalkorába édesanyja, Marie Exupéry versein, valamint anyjához írt, később szintén publikált levelein át, és feleségének visszaemlékezésein keresztül pillanthatunk be.

A fenti forrásokból táplálkozó, mozaikszerűen szerkesztett szövegekből, dalokból és koreográfiákból születik meg a debreceni ősbemutató, a Kóbor csillag.

Szerzők: Antoine de Saint-Exupéry - Mispál Attila - Zalán Tibor

Főbb szerepekben: Újhelyi Kinga | Kóti Árpád | Mercs János | Mészáros Tibor

Rendező: Mispál Attila | Ősbemutató: 2012. március 30. | Csokonai Színház - nagyszínpad

ANTOINE DE SAINT EXUPÉRY – MISPÁL ATTILA – ZALÁN TIBOR: KÓBOR CSILLAG

zenés színpadi játék

Zeneszerző: Márkos Albert | dalszövegek: Újhelyi Kinga

Játsszák: Bakos-Kiss Gábor, Dánielfy Zsolt, Edelényi Vivien, Garay Nagy Tamás, Juhász Árpád, Kiss Gergely Máté, Kóti Árpád, Mercs János, Mészáros Tibor, Szalma Noémi, Újhelyi Kinga, Vranyecz Artúr valamint Berettyán Nándor, Berettyán Sándor, Bocskai István, Fekete Gréta, Hevesi László, Pozsonyi Ágnes, Tulipán Márton.

Zenélik: Áchim Tibor, Gajdos Márk, Szentai Cecília

Díszlet- és jelmeztervező: Kiss Beatrix | Koreográfus: Gemza Péter | Művészeti munkatárs: Szász Zsolt | Ügyelő: Kató Anikó | Súgó: Pethő Zsuzsa | Rendezőasszisztens: Sóvágó Csaba

Rendező: Mispál Attila

Ősbemutató: 2012. március 30. | Csokonai Színház, nagyszínpad

GONDOLATI-ÉRZELMI KALAND

Antoine de Saint-Exupéry

Az előadás létrehozásához a kezdő impulzust az adta, hogy néhány évvel ezelőtt rábukkantam egy cikkre az interneten, mely hírül adta, hogy francia tenger alatti régészek megtalálták Antoine de Saint Exupéry tengerbe zuhant repülőgépének roncsait, sőt még azt az egykori német vadászpilótát is, aki lelőtte a híres francia író gépét.

Egy azóta megjelent könyvben az idős német úrral készített interjú teljes szövege is elolvasható. Arra gondoltam, hogy a hajdan volt valóság feltárt tényeit, és az azokról szóló híradások száraz szövegeit érdemes volna az író életművének bizonyos darabjaival együtt vagy azokkal párhuzamosan szemlélni, olvasni, értelmezni, netán eljátszani.

A most létrejövő előadás ezt teszi. Különös összecsendülések tanúi lehetünk, ha odafigyelünk. Az ember földje, Az éjszakai repülés, A hadirepülő, a Citadella és A kis herceg jól ismert sorai és motívumai az új összefüggés-rendszerben új dimenziót nyernek. Az író édesanyjához írt levelei, feleségének, Consuelonak őhozzá írott levelei, testvéreinek híradásai a gyerekkorukról, valamint édesanyja versei is forrásul szolgáltak a darab több párhuzamosan futó történetszálának kifejtéséhez. Rajtuk keresztül az író magánéletének kulisszái mögé is bepillanthatunk.

Előadásunk tétje az, hogy a sok különböző karakterű forrás dacára hitelesen meg tud-e születni egy egységes tudati tér. S ha igen, milyen hatása lesz a nézőkre?

A szerelem, az anya-fiú viszony, a hivatás és a magánélet konfliktusa, a bajtársiasság, az áldozat, a test és a lélek sajátosan ábrázolt viszonya - Antoine de Saint Exupéry szövegeinek jól ismert motívumai - ugyanis mind lehetőséget kínálnak az elgondolkodásra, netán azonosulásra. Vajon a nézők velünk tartanak-e önfeledten erre a gondolati-érzelmi kalandra?

Debrecen, 2012. március 20.

Mispál Attila

SAINT-EX – ANTOINE DE SAINT-EXUPÉRY, A KÓBOR CSILLAG

1900 június 29-én született Lyonban Jean de Saint Exupéry vikomt és Marie Boyer de Fonscolombe harmadik gyermekeként, egy régi vidéki nemesi családba.

1919-től, miután nem vették fel a Hajózási Iskolába, a Képzőművészetire kezd el járni, hogy építészetet tanuljon. 1921-ben megkezdte katonai szolgálatát, és Strasbourgba küldték pilótakiképzésre. A következő évben megszerezte a pilótaengedélyt és áthelyeztette magát a légierőhöz. A menyasszonya családjának tiltakozása miatt kilépett a hadseregből, Párizsban telepedett le, és irodai munkát végzett. 1926-ban ismét repülni kezdett: a nemzetközi postajáratok egyik úttörője volt abban az időben, amikor a műszeres felszereltség még gyenge volt, és a pilóták inkább az ösztönükre hagyatkozva repültek. Később az író arra panaszkodott, hogy azok, akik a sokkal fejlettebb légierőnél repültek, inkább könyvelőkhöz semmint pilótákhoz hasonlítanak. A Toulouse és Dakar közötti postajáraton dolgozott, közben folyamatosan ír, és különböző folyóiratokban publikál.

1931-ben Saint-Exupéry feleségül vette Consuelo Suncín Sandoval Zeceñát, a kétszeresen özvegy salvadori írónőt. Házasságuk elég viharos volt, mivel Saint-Exupéry gyakran volt távol és több viszonyba bonyolódott.

Saint-Exupéry a második világháború kezdetéig folytatta az írást és repülést. A háború alatt először a francia felderítőknél szolgált. Később New Yorkba szökött, és 1942-ben egy darabig Québec Cityben lakott. Egy idő után visszatért Európába, hogy Franciaország felszabadításáért harcoljon. 44 éves korában visszavonulása előtt még egy utolsó küldetést vállalt: adatokat kellett gyűjtenie egy rhône-völgyi német alakulatról. 1944. július 31-én éjjel indult el, és soha nem tért vissza. Augusztus 1-jén délben egy asszony állítólag egy szerencsétlenül járt repülőgépet látott a Carqueiranne-öböl közelében. Néhány nappal később találtak egy francia egyenruhát viselő holttestet, akit szeptemberben Carqueiranne-ban temettek el.

1998-ban egy halász Marseille-től délre, Riou szigete mellett rálelt Saint-Exupéry ezüst karláncára. 2004. április 7-én egy francia kutatócsoport igazolta, hogy az a Lockheed P–38 roncs, amelyet 2000-ben Marseille partjainál találtak, és 2003 októberében emeltek ki, tényleg Saint-Exupéry gépe volt. A szerencsétlenség okát továbbra sem ismerték. 2008 márciusában megjelent egy Luc Vanrell nevű búvár könyve, amely A kisherceg utolsó titka címmel magyarul is olvasható. A könyv szerint Horst Rippert 88 éves egykori német harci pilóta lőtte le az író repülőjét. Elmondása szerint, ha tudta volna, ki ül a gépben, nem lőtt volna rá, hiszen annak idején a francia író repülős könyvein nőtt fel.

Antoine de Saint-Exupéry (1900-1944) életműve eléggé későn vált ismertté Magyarországon. Az Éjszakai repülés ugyan már 1940-ben megjelent, A kis herceg 1947. évi első megjelenése után mégis 1966-ig kellett várni egyéb regényeire, és csak évtizedekkel később látott napvilágot filozófiai esszéinek gyűjteménye, a Citadella, amely teljesen új oldaláról ismerteti meg a szerzőt.

ZALÁN TIBOR: AZ ELREJTETT FELESÉG

Zalán TiborKi bújt az ágyamba szőrszálat keresni, horkantottam fel egy fiatalkori versemben Ady maszkja mögé bújva, jelezve ezzel, hogy az író magánélete nem tartozik az olvasóra.

Rögtön ez jutott eszembe, amikor Mispál Attila azzal állt elém kedvenc sétahelyem, az óbudai Amfiteátrum kerítésénél egy vasárnap délelőtt, nem írnánk-e együtt Saint-Exupery-darabot, melynek egyik központi vonulata lesz a világ által – méltatlanul – csak kishercegesnek ismert író... házasélete. Őt, mint ötletgazdát és filmest a repülés-téma érdekli, a veszély szabadsága és vonzása, amit az akkor már becsületrenddel kitüntetett és világhírű író enyhíthetetlen szomjúsággal űzött és hajszolt; én pedig dolgozzam a privát szférában. Én, aki azt sem tudtam, hogy volt neki felesége! Az ilyeneknek amúgy sem szokott, morogtam...

Megvallom, fanyalogva kezdtem a vékonyka Consuelo asszony vékonyka memorárjának olvasásába, annak tudatában, hogy minden visszaemléke-zés hamis, amit szándékkal vagy szándéktalanul megszépít vagy eltorzít az emlékezés önvédő-önvádló mechanizmusa. Aztán megismertem egy asszonyt; egy törékeny, folyton összetört, de sohasem megtört, mert erős életet; egy igazi feleséget, aki körömszakadtáig kitartott csapodár és az éjszakákban a nagy szőke elfáradásokat kereső, idegeit folyton kihegyező és azokat – ahogy a feleségét is – védtelenül hagyó férje mellett.

Tehetséges nő volt Consuelo, kis művész a kor nagy művészbarátaival összerjárva, esendő apró asszony, aki éjszakákat, heteket, hónapokat várt arra, hogy rányitja az ajtót az ő nagy állata, aki ugyanúgy szerette őt, ahogy ő, és amaz mégsem tért meg hozzá csak órákra, percekre.

Élet helyett órák – jut eszembe. De nem! Órák helyett élet – hasít belém a mondat javított igazsága. Ez az asszony nem feláldozta az életét Saint-Exuperyért, hanem az élete maga volt az áldozat. A leg-szebb női életáldozás. Saint-Exupery csak az ürügyet szolgáltatta ehhez. Így nem csoda, hogy amikor a férfi eltűnt, s már rég a marseille-i kikötő mélyén aludta végtelennek tűnő álmát, mégis hétről-hétre írta hozzá a vasárnapi leveleit a maga legtöbbször teljesen jelentéktelen élet-történéseiről, hogy majd, ha megjön, mindenről be tudjon számolni neki.

Pedig tudta, hogy már soha nem jön meg. De haláláig várta. Mert reménykedett, hátha egy vasárnap délután mégiscsak belép hozzá – az ő nagy medvéje. Kis aranyhordóban vörösbort kér majd, és hozzáfog A kis herceg folytatásához.

Megszerettem ezt az asszonyt! S ha választanom kell közötte és világhírű férje között, szeretetem és csodálatom tárgyául őt választom. Azt a másikat, amazt, az írót és kalandort pedig, mert jómagam is esendő férfi vagyok, aki értelmes és türelmes áldozatokra képtelen, önpusztításra annál inkább – vállalom...