Az öreg hölgy látogatása Szegeden

November 29-én mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című darabját.

Ajánló az előadás elé:

CLAIRE ZACHANASSIAN: Egymilliárd üti a gülleniek markát, ha valaki megöli Alfred Illt.

„Olyan közösségről van szó, amely a kísértésnek csak lassanként enged. A kísértés túl nagy, a nyomorúság túlságosam keserves. Az öreg hölgyről szóló történet – sötét dolog, de éppen ezért nem szabad sötét színekkel ábrázolni, éppen hogy nagy emberséggel kell megjátszani, nem haraggal, hanem gyásszal, sőt: humorral, mert semmi sem árthatna többet ennek a tragikus végű komédiának, mint valami állati mély szomorúság.

Claire Zachanassian nem több s nem kevesebb annál, aminek megírtam: a világ leggazdagabb asszonya; a vagyona teszi képessé, hogy az antik görög hősnők módján cselekedjék. Megengedheti magának. Ne felejtsük el: a hölgynek humora van…” (Friedrich Dürrenmatt)

ILL: Aranyos humora van a mi Klaránknak. Halálra neveti magát az ember, olyan bemondásai vannak.
ORVOS: Tudja isten. Nekem megfagy a vér az ereimben az ilyen viccektől.

Friedrich Dürrenmatt (1921–1990) svájci író, drámaíró, képzőművész. A második világháborút követő időszak német nyelvű svájci irodalmának legnagyobb hatású képviselője. Színműveit már életében számos nyelvre lefordították és mindmáig gyakran játsszák a világ színpadain. Sokan Dürrenmattot tartják a modern tragikomédia megteremtőjének. E tekintetben az 1950-es és 60-as évek során keletkezett művei (Az öreg hölgy látogatásán túl pl. A fizikusok) a legmeghatározóbbak.

Fekete Gizi, címszereplő az előadásról:

"Dürrenmatt a görög sorstragédiákhoz hasonlította darabját. Az egyik szereplővel, a Tanárral ki is mondatja: Claire olyan, mint egy antik hősnő, mint egy modern Médeia. Egy idő után mindig szinte eggyé forrok a figurával, akit alakítok, és elfogadom az igazságát, helyesnek érzem, amit tesz. Azt hiszem, én sem döntenék másképp Claire helyében, aki nem az igazságszolgáltatást akarja helyettesíteni, csak szeretné szembesíteni az embereket saját gyarlóságukkal, ostobaságukkal, pénzéhességükkel, megvásárolhatóságukkal. Igazából nem büntetni akar, csak szeretné visszafordítani a vele történteket. Kiszolgáltatott, várandós nőként fiatalon elárulták őt a pénzért. Most neki van pénze; és néhány évtized múltán az emberek újra végrehajtanak bármit a pénzért. Álszent módon azt mondják, ők nem megvásárolhatók, szeretik egymást, jó barátok, jó polgárok, jó honfitársak, csak épp van az a pénz, amiért feladják az elveiket. Claire nem a sors vagy a jóisten helyett akar valamit elvégezni, inkább csak azt az életet, amit a nyakába sóztak, meg akarja fejelni, szeretne egy kis mulatságot magának. Azt az embert, akit egy életen át szeretett, magához akarja láncolni, vissza akarja kapni. Csak a halálában látja olyannak, amilyen régen volt. Gondolkodtam, mi lenne, ha azt mondaná Ill: Claire, itt hagyok csapot-papot, fogd meg a kezem, és menjünk el. Szerintem nem kellene neki, mert Ill már nem az, akit egykor szeretett. Amikor véghezviszi a tervét, meghal Ill, életre kel ugyan a régi szerelem, de Claire élete is véget ér ezzel." (Forrás: delmagyar.hu)