Fesztbaum Béla Kosztolányi-estje

Budapest, Vígszínház, december 27. 19:30

Nem egy megszokott író-est. Inkább színház, monodráma, Kosztolányi írásfüzére színpadon: verseiből, újságcikkeiből, útleírásaiból, novelláiból rajzolódik ki egy igazából felnőni sosem akaró, az életet, a játékot szenvedélyesen szerető fiatalember portréja.

Többnyire ismeretlen Kosztolányi-írások sorakoznak a színpadon. A nagy versek hiányoznak. „Nem akarok olyan súlyokkal játszani, amelyeket nem bírnék el.” – mondja Fesztbaum Béla. Cserébe olyan Kosztolányi képet kapunk, ami az őt valamelyest ismerők számára is igen sokat tud nyújtani. Láthatjuk gyermekként, utazóként, látogatóként a pápánál, családapaként, csöndes megfigyelőként, és persze önmagában is kétkedő költőként. Ellenállhatatlan, az élet szeretetéből adódó humorral kalauzol minket saját világában.

Kosztolányi könnyed és elegáns, a komoly mondanivalót is gyakran bohócmaszk mögül előadó poéta, a magyar nyelv csodálatos virtuóza. Kíváncsi utazó, szellemes csevegő: gyerekkorról, családról, pesti kávéházakról és a Vatikánról. A múlt és az értékek tiszteletéről, emberi és művészi feladatainkról, az alkotásról. Távoli csillagokról és féltve őrizgetett elsárgult fényképekről. Az írásról. A színházról.

Éljük bármelyik életszakaszunkat, legyen a dalunk boldog vagy szomorú, álljunk rivaldafényben, vagy kacsintson ránk az elmúlás, Kosztolányi írásai arra tanítanak, hogy nyitott szívvel, gyermekségünket megőrizve és érzékenyen az élet apró dolgainak költészete iránt, harmonikusabb és derűsebb lehet földi utazásunk...

Konzultáns: Deres Péter
Játéktér: Nemes Takách Kata

További munkatársak: Krisztiáni István, Ruga Viktor, Komoróczky Gábor, Nyúl Nóra, Gombár Mari, Földes László